agyonbeszél
agyonbeszél [mb v. nb] tárgyas ige (bizalmas)
1. Szűnni nem akaró, rendsz. szapora beszédével kifáraszt vkit. Agyonbeszélte az egész társaságot. Úgy agyonbeszélte az illetékeseket, hogy azok végül teljesítették kérését. Eljárom a minisztereket, agyonbeszélem a referendáriusokat [= előadókat]. (Jókai Mór) Ha egy hétig együtt élnének, agyonbeszélnék egymást. (Arany László–Shakespeare-fordítás) || a. Agyonbeszéli magát: a kimerülésig, szakadatlanul beszél, szónokol. Egy-egy kortyot iszik, mint az, aki már agyonbeszélte magát. (Tolnai Lajos)
2. Túlságosan sokáig tartó beszédben tárgyal, fejteget vmit. Agyonbeszéli a témát.
agyonbeszélés; agyonbeszélő; agyonbeszélt.
