agyvelő
agyvelő főnév
1. (bonctan) A központi idegrendszernek a koponya üregében elhelyezkedő kocsonyás tömegű része (cerebrum). ® Kiloccsan az agyveleje; ® szétloccsan az agyveleje. A robbanáskor megsérült az agyveleje. Az emberi agyvelő átlagos súlya 1300–1400 gramm. A kő ugy a király homlokához koppant, Hogy az agyveleje azonnal kiloccsant. (Petőfi Sándor) Az agyvelő kocsonyáját látni, ahogy remeg és lotyog a csontcsészében. (Karinthy Frigyes)
2. Az emberi gondolkodás, az értelmi képesség központja, szerve, ill. maga az ember értelmi képessége, gondolkodása, észjárása. Csavaros, furfangos, hibbant agyvelő. Hitvány és gyönge hozzá agyvelőm, Hogy felfogjam csudás mivoltodat. (Reviczky Gyula) Száz furfangos agyvelő … gáncsolta, kritizálta, csűrte-csavarta, analizálta kijelentéseit. (Mikszáth Kálmán) Új életet önt belé, friss vért az ereibe és új gondolatokat kiégett agyvelejébe. (Krúdy Gyula)
Szólás(ok): híg az agyveleje: gyenge szellemi képességű, korlátolt <ember>.
Szóösszetétel(ek): agyvelőlebeny.
agyvelejű.
