áhítatos
áhítatos [í v. i] melléknév -an, -abb
1. (vallásügy) Vallásos áhítatba merült <személy v. közösség>. Áhítatos ember, gyülekezet, imádkozó.
2. (vallásügy) Vallásos áhítattal énekelt, mondott. Áhítatos ének, imádság, szavak.
3. (vallásügy) Vallásos áhítattal kapcs., azt kísérő v. annak külsőségeire emlékeztető. Áhítatos csend, figyelem. Áhítatosan hallgatni … kell és az imára figyelni. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A két nő áhítatos figyelemmel … hallgatta a fejtegetést. (Gárdonyi Géza)
4. (választékos) Vallásos áhítattal határos, azzal rokon, mélységes tisztelettől áthatott. Áhítatos szeretettel csüngött szülein. Áhítatos szolgálatkészséget tanúsított irányukban. Melléje telepedett s áhítatosan csüngött ajkán. (Kosztolányi Dezső)
