ajánló
ajánló melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki v. ami ajánl (1, 2, 4–6, 8) vkit, vmit. (tudományos, irodalomtudomány) Ajánló bibliográfia: vmely ismeretág v. szakma olvasói részére készült jegyzék a nekik legalkalmasabb művekről, rendsz. rövid ismertetéssel. A legtöbb ajánló árverező; az ajánló cég; a rokonait ajánló pártfogó.
2. Olyan, amellyel ajánlunk vkit, vmit. A pártfogoltat ajánló levél. Ajánló sorokat írt könyvébe.
II. főnév -t, -ja
1. Az, aki, ami ajánl, javasol vkit v. vmit. Ajánlói mindent megtettek, hogy az állást elnyerhesse. A műtárgyat az árverésen a legtöbbet ajánlónak ítélték oda. Nem árt, ha csinos egy kicsit, mert a kellemes arc jó ajánló. (Mikszáth Kálmán)
2. (politika, 1945 előtt) Az, aki némely választási rendszerben aláírásával képviselőnek ajánl vkit. A párt nem tudott kellő számú ajánlót szerezni. Száz meg száz lelkes tag gyűjtötte az ajánlókat.
3. Az, aki vkit vmely tudományos, irodalmi, társadalmi egyesületbe, pártba tag(jelölt)ként felvételre ajánl. Két ajánló javasolta felvételre.
Szóösszetétel(ek): ajánlóív.
