ájtatos
ájtatos melléknév -an, -abb
1. (vallásügy) A templomi áhítat külsőségeit, külső formáit kedvelő s az egyházi előírásokhoz szigorúan ragaszkodó <rendsz. világi személy>. Nagyanyja igen ájtatos volt, minden nap elment a templomba. [Bercsényiné] igen jó erkölcsű ájtatos asszony volt. (Mikes Kelemen) || a. (vallásügy) Vallásos áhítattal mondott, énekelt. Ájtatos ima, zsolozsma. Az utca csendes volt. Csak a távolról hallatszott még a perzsák ájtatos éneke. (Gárdonyi Géza) || b. (vallásügy) Egyházi, hitbuzgalmi tevékenységeket támogató, végző, ilyen célú <intézmény, megnyilatkozás, magatartás, dolog>. Ájtatos adakozás, adomány, cél, szavak; ájtatos társaság v. társulat: vallásos jellegű társadalmi egyesület. Én Angliából jövök. Tagja vagyok egy ájtatos társulatnak, mely nevezi magát az „égi vigasztalásról”. (Jókai Mór)
2. (gúnyos) A vallásos meggyőződés látszatát keltő, képmutatóan kegyeskedő, szenteskedő <magatartás, megnyilatkozás>. Ájtatos pofával; ájtatos szemforgatás; ájtatos szavai üresen hangzanak. Ájtatos arccal, kegyes gyakorlattal, becúkorozzuk [= becukrozzuk] Magát az ördögöt. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
