ájulat
ájulat főnév -ot, -a (csak egyes számban) (irodalmi nyelvben, kissé régies)
Ájult állapot, ájultság. Egyik ájulatból a másikba esett. Szegényke Ájulat örvényébe bukott. (Petőfi Sándor) Félóráig kellett hideg vízzel öntözni, míg magához tért ájulatából. (Jókai Mór) Az ájulathoz közel a hideg bádogkályhához támaszkodott. (Kosztolányi Dezső)
