akárhány
akárhány névmás, általános (tőszámnévi)
A. (önálló mondatban)
I. (melléknévi)
1. Tetszőleges számú; akár sok, akár kevés; mindegy, hogy hány. Tehetsz akárhány zsebkendőt a csomagba, elfér.
2. Nem is egy; meglehetősen sok; (majdnem) minden. Megelégedne vele akárhány ember. A régi krónikák akárhány polgármesterről tudnak, aki az iskolai tudományokat a debreceni nagy kollégiumban nyeldeste. (Krúdy Gyula)
3. (bizalmas) <Dacos feleletként.> Mindegy, hogy hány, kinek mi köze (mi közöd) hozzá, hogy hány?!; semmi közöd hozzá, hogy hány! [Hány pohár bort ittál?] – Akárhányat!
II. (főnévi, személyragozva:) -unk, -otok, -uk, (-a) v. (népies) -ónk, -ótok, -ójuk.
1. Tetszőleges számú személy. Van akárhány, aki …
2. Meglehetősen sok személy; nem is egy (ember); sok. Volt ott akárhány, aki így beszélt. [Az arisztokraták közt] akad … akárhány, aki olyan canaille [= söpredék], mintha nem rózsafán termett volna. (Ambrus Zoltán) || a. (személyragos alakban) A szóban forgó személyek közül nem is egy: sok. Akárhányunknak az a véleménye, hogy …
3. Akárhányat: akármilyen sokat; nem is egyet. Én kurjanthatok akárhányat, még se tudják, hogy én vagyok az, aki kiabál. (Ambrus Zoltán)
III. (határozószó-szerűen, némi főnévi vonatkozással) Akárhányan: akárhány ember (együtt). Akárhányan voltak, mindig egyetértettek a lényeges dolgokban. || a. Akármilyen sokan. Jöhettek akárhányan. || b. Nem is kevesen. Akárhányan örülnének annak, ha … Akárhányan kértek már, … hogy csak egy kis síri beszédet mondjak még. (Tolnai Lajos)
B. (kötőszó-szerűen, megengedő értelmű mondat bevezető szavaként) (Ha) akár nagy számú, akár kis számú, (akár csak egyetlen egy) … (is). Akárhány ablaka van a szobának, fő az, hogy világos. || a. Bár nagyon sok … (is). Akárhány alkalommal mondtam neki, soha nem figyelt rá.
