ál
ál melléknév ritk. -ul (önálló haszn. ritk.) (választékos)
1. Nem természetes, nem valódi <ruha, haj, arcon levő szőrzet>. Monda egyik: „hihető, hogy csak ál – Mint a gúnya rajta – a bajusz és szakáll … ” (Arany János)
2. Nem igazi nevén, hanem megtévesztésül más néven szereplő, fellépő <személy>. Az ál Hafiz, magyar fiú, Hunyadnak kéme volt. (Vörösmarty Mihály) Az ál-Petőfi lenyomta a torkán akadt falatot. (Krúdy Gyula)
3. Nem igazi, nem valódi, hanem csak külsőleges, hamis. Nem valódi csillogás, hanem csak ál.
4. (ritka) Nem szívből jövő, hanem csak színlelt, tettetett. Ál becsületérzet.
5. (régies) Álnok, álnoksággal, hamissággal teli. Mindenek fölött Légy hű magadhoz: így, mint napra éj, következik hogy ál máshoz se léssz. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Szeressünk szeretettel, … Ha ránk tör minden ember S ha álul bántatunk. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): álbajusz; álbaloldali; álbarát; álcél; álcsillogás; álérv; álhártya; álhírlapíró; álhős; álhumanizmus; álhű(ség); áligazság; álképlet; álmagyar; álművelt(ség); álorvos; álszégyen; áltekintély; álviadal.
