alapfok
alapfok főnév
1. (nyelvtudomány) A melléknévnek, ritk. más szónak az a jel nélküli alakja, amely a fogalmat önmagában tekintve, fokozás nélkül fejezi ki (pl. nagyobb alapfoka nagy; legalsó alapfoka alsó; leghátul alapfoka hátul; kevésbé alapfoka kevéssé; az emberebb ember kifejezésben közép- és alapfok együtt fordul elő).
2. (ritka) Vmely ismereti anyagnak kiinduló pontul haszn. mértéke; az elemi, feltétlenül szükséges ismeretek v. gyakorlati eljárások összessége. Alapfokon tanít vmit. Ezt már alapfokon is tudni kell. || a. (1945 után) Az ilyen fokú ismereteket közlő előadások sorozata, tanfolyam. Az alapfokot már elvégezte.
alapfokú.
