alaptermészet
alaptermészet főnév (főleg személyragos alakban) (kissé választékos)
Vkinek igazi, valódi természete, legfőbb lelki sajátsága, melyből jellemző cselekvése, ill. magatartása származik. Alaptermészete az volt, hogy a panaszkodóknak soha egyetlen szavát sem hitte el. (Krúdy Gyula) || a. Ebben gyökerező tulajdonság. Alaptermészete a fukarság.
alaptermészetű.
