álarc
álarc [l-a] főnév
1. Az arcot elfedő, a szem és a száj helyét szabadon hagyó, rendsz. emberi arcot v. állat, szörnyeteg fejét utánzó tárgy. Álarcot tesz v. vesz fel; letépte, eldobta v. levetette az álarcot. Az ősi játékok némelyikében a szereplők ijesztő álarcot viselnek. || a. (film, színház, történettudomány) A szerep természetének megfelelő arcvonásokat tükröző tárgy, amelyet a színész arca elé tett, főként a görög-római színpadon. Komikus, tragikus álarc; álarcban játszik. Ne adj nekem leányszerepet, hisz már ütöget a bajuszom. – Az mindegy, játszhatod álarcban. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Csak mi újabbak hisszük, hogy a görög tragédia nem egyéb, mint stilizált beszéd, kothurnus és álarc. (Péterfy Jenő) || b. <Népünnepélyen, jelmezbálon v. különleges helyzetben> az arcnak v. az arc egy részének elfedésére haszn., rendsz. kartonpapírból v. selyemből készült tárgy, amely arra való, hogy az arcot felismerhetetlenné tegye. Álarcot hord, visel. A banditákat az álarc felismerhetetlenné tette. E rablókat rendesen egy magas férfi vezette, aki arany álarcot viselt. (Jókai Mór) Fekete álarcot kötöttem | és lenge lábon, észrevétlen | vágtattam a farsangi ködben. (Kosztolányi Dezső)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Álarcot (1) viselő személy. A zene mindig bódítóbban hangzik … egyik álarc a másikat kergeti. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Vkinek, vminek megtévesztő célú magatartása, bizonyos tények v. tulajdonságok megtévesztő palástolása; tettetés. ® Lehull az álarc vkiről, vmiről; vminek, vkinek az álarcában jelenik meg v. szerepel; vkinek, vminek az álarca mögé bújik v. rejtőzik: úgy leplezi ártó szándékát, hogy jó, nemes törekvések képviselőjének lássék; ® ledobja az álarcot; ® lerántja az álarcot vkiről; vmilyen álarcot ® vesz magára; leveti az álarcát: elárulja gonosz jellemét, igazi törekvéseit; ® leveszi az álarcát; letépi vkiről, vmiről az álarcot: leleplezi vkinek aljas jellemét v. gonosz szándékát. A gyült ország előtt lerángatom Merész álarcod és szemtől szemedbe Gaz pártütőnek nyilvánítalak. (Vörösmarty Mihály) Aki tíz-húsz esztendőkig álarcban jár, mikor leveszi azt, már akkor az igazi arcvonásai is fölvették az álarc idomát. (Móra Ferenc)
4. Védő készülék, melyet az arc elé helyeznek v. a fejre húznak. Védő álarc; vívó álarc.
Szóösszetétel(ek): gázálarc.
álarcoz; álarcú.
