alárendeltség
alárendeltség [alárëndëltség, alárëndëlcség v. alárendëltség] főnév -et, -e [ë, e]
1. (választékos, hivatalos) Az a viszony, amelyben másnak a hatalmától, intézkedési jogától függ vki. Hivatali, szolgálati alárendeltség. Megszünteti az alárendeltséget. A herceg magát a császárral szemközt … minden alárendeltség alól … felmentené. (Eötvös József) Hiszen, ha oly kicsinyes lelketek … S alárendeltség oly szükségetek: Idézek én fel istent számotokra. (Madách Imre)
2. (ritka, nyelvtudomány) Összetett szavak v. mondatok tagjainak alárendelt viszonya. Az összetett mondatok egy részében nincs alárendeltség.
alárendeltségi.
