alázatos
alázatos melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy>, akire jellemző az alázat (1, 2). Alázatos ember. Alázatos lélek volt ő egész életében. A paraszt még alázatos volt és szerette az urakat. … Azt hitte, hogy az adta neki a földet. (Mikszáth Kálmán) Alázatosabbak, … jobbak voltunk a maiaknál. (Kaffka Margit)
2. Alázatot (1, 3) kifejező, alázatra valló <magatartás, megnyilatkozás>. Alázatos beszéd, tekintet, válasz, viselkedés. Meg nem tudta állani, hogy ne mosolyogjon, pedig egy főnök mindig többre becsüli az alázatos érzéketlen arcot. (Tolnai Lajos) Alázatosan lehajtotta a fejét: – Ahogy parancsolod. (Gárdonyi Géza)
3. (1945 előtt) <Jelentését vesztett szóként alárendeltséget v. nagyfokú tiszteletet kifejező állandósult szókapcsolatokban.> (katonaság) Alázatosan jelentem: <szolgálati jelentés bevezetéseként haszn. kifejezés>; alázatos szolgája ¬; alázatos tiszteletem ¬; alázatos tisztelettel ¬.
