alfa
alfa főnév alfát, alfája (régies írva: alpha is)
1. (nyelvtudomány, tudományos) A görög ábécének a-féle hangot jelölő első betűje; alakja: α, A. Kis alfa; nagy alfa. || a. (átvitt értelemben, választékos) Vminek a kezdete, alapja, nélkülözhetetlen feltétele. Ez mindennek az alfája. A marxista elmélet a politikai tájékozódás alfája. Vminek az alfája és omegája: vminek a teljessége, egésze; alfától omegáig: kezdettől befejezésig, elejétől végig. Ketten valánk ott … Egy alpha, egy ómega a család Tépett könyvébül: ifjú és öreg. (Arany János) Én vagyok az alany és a tárgy, | jaj, én vagyok az ómega s az alfa. (Babits Mihály)
2. jelzői használat(ban) (tudományos) <Felsorolásban, sorszámnév helyett, ha a sorozat többi, szorosan kapcsolódó tagját is a görög ábécé betűi jelölik:> első. A b szakasz α pontja.
3. (csillagászat) Vmely csillagkép alfája: vmely cs. legfényesebb csillaga. A Hattyú alfája.
