alkalom
alkalom főnév ..lmat, ..lma
1. Vmely cselekvés, esemény megindulásához, ill. megtörténtéhez szükséges, azt elősegítő, megkönnyítő körülmény, időpont. Adandó, adódó, kedvező, kívánt, ritka, soha vissza nem térő alkalom; vminek az alkalmából v. alkalmával; kap az alkalmon; elmulasztja, elszalasztja, felhasználja, keresi, kihasználja, (ki)lesi, megragadja az alkalmat; alkalmat ad, nyújt, szolgáltat, talál vmire; ® adandó alkalommal; él az alkalommal. Ha kedvez az alkalom, felkereslek. Különféle alkalmakkor gyakran találkoztak. Minden alkalmat megragadott, hogy segítsen rajta. Írd meg … a legelső postai alkalommal … (Petőfi Sándor) Én kaptam az alkalmon, hogy a menyasszonyom arcát megpillanthassam. (Jókai Mór) Alkalmat kellett várni. Az pedig akkor jött meg, mikor az eperpálinkát kifőzték. (Móra Ferenc) || a. Vminek alkalmából: akkor, amikor vmi éppen történik, bekövetkezik. Születésnapod alkalmából fogadd őszinte szerencsekívánataimat. Kinevezése alkalmából barátai melegen ünnepelték.
2. (irodalmi nyelvben, régies, népies) Utazási lehetőség, közlekedési eszköz, jármű; alkalmatosság. A gyorskocsin kívül más alkalmat nem tudok. (Petőfi Sándor) Kezde … Tudakolni haza induló alkalmat. (Arany János)
Közmondás(ok): alkalom szüli a tolvajt: nem jó semmit őrizetlenül hagyni, mert még azt is kísértésbe ejti, aki egyébként nem lopna.
Szóösszetétel(ek): munkaalkalom.
