alkonyat
alkonyat főnév -ot, -a
1. A naplementét közvetlenül megelőző, sötétedéssel kezdődő és a teljes besötétedésig tartó napszak; alkony (1). ® Jó alkonyat. Az idő alkonyatra hajlott, járt. Szépek az alkonyat színei. Már alkonyat volt, mire megjöttünk. Alkonyat felé … A rónára halvány ködök települnek. (Petőfi Sándor) Olykor a bíbor alkonyatban Elnehezedik a szivem. (Tóth Árpád)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, régies) Alkony (2). E pályán lep meg éltünk alkonyatja, Halántékunk télszínbe öltözik. (Kisfaludy Károly) Az ő apáik harcoltak Rákóczyval végső csatái alkonyatáig. (Jókai Mór)
alkonyatú.
