alkot
alkot tárgyas ige -tam, -ott, alkosson
1. Szellemi v. fizikai munkával <új művet> fokozatosan létrehoz. Az író regényt, a művész képet, szobrot, zeneművet alkot. A képviselőház törvényeket alkot. Budapest új hídjait magyar munkások alkották. A lángész … nem szorult törvényre s korlátra, az maga alkot műveket. (Vörösmarty Mihály) S te Lucifer … Dicséretemre nem találsz-e szót, Vagy nem tetszik tán, amit alkoték? (Madách Imre) || a. (tárgy nélkül is) Alkotó munkával foglalkozik. Élete végéig alkotott. Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl. (Kölcsey Ferenc) || b. <Tudati tartalmat> létrehoz, teremt. Fogalmat, ítéletet, képet, véleményt alkot magának vmiről. || c. <Természet> létrehoz, teremt. Minden csodálatos, amit a természet alkotott.
2. Kitesz (II.) vmit, tesz (III. 1a); belőle áll vmi. A falu lakosságának zömét a szegényparasztság alkotja. A magas kukoricaszárak valóságos erdőt alkotnak. A kockát hat sík lap alkotja. A boldog szigeten az Istent gúnyoló lények egész népet alkotnak. (Jókai Mór) Óh e magas, bűvös egység, Alkotja a dolgok rendjét! … (Komjáthy Jenő) A darab derekát … Io phantastikus episodja alkotja. (Péterfy Jenő)
Igekötős igék: megalkot.
alkotható; alkotott.
