állj
állj [ájj v. áj] mondatszó és főnév (katonaság)
I. mondatszó <Menetelő, ill. már mozgásban levő személyhez v. csoporthoz intézett, megállásra felszólító parancs, felhívás>.
II. főnév -t (csak egyes számban ragtalanul v. tárgyraggal) <Ez mint vezényszó, felszólítás>. Álljt vezényel. Az őr álljt kiáltott. Mikor az állj elhangzott, a csapat egyszerre megállt.
