altató
altató melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami alvást idéz elő. Altató ital, erő; gyermekét altató anya. Altató mákolajt csepeget [= csepegtet], Melynek hűs balzsama a benne feredett [= fürdött] Szemhéjaknak édes nyúgovást engedett. (Csokonai Vitéz Mihály) Haza megyek, ölébe vesz dajkám, Az altató nóta hangzik ajkán. (Petőfi Sándor)
II. főnév -t, -ja Alvást előidéző, elősegítő orvosság, szer; altatószer. Altatót szed, vesz be. Italába altatót kevertek. Éjszakánként fölébredek és nem bírok elaludni – még a legerősebb altatókkal sem. (Kosztolányi Dezső) Sok altatót vettem be, arra ébredek, hogy szürke már a láthatár. (Karinthy Frigyes)
altatós.
