ám

Full text search

ám határozószó és kötőszó
I. határozószó (indulatszó-szerű) <Főleg egyéni állásfoglalást tartalmazó mondatban.>
A. <Nyomósító szóként, főleg érzelmileg színezett mondatokban, az érzelmi elem kiemelésére rendsz. közvetlenül az állítmány, a ragozott ige v. a mondat értékű szó, szókapcsolat után.>
1. <Felkiáltó mondatban, érzelmileg színezett kifejezésben, a fokozás kiemelésére.> –11 <Fokozó értelmű kifejezésben, a fokozás kiemelésére.> Volt ám ott szőlő rengeteg!  Mindannyian izgatottak voltunk ám! (Babits Mihály) –12 <Elismerés, dicséret megerősítésére:> aztán (3). Ez ám az ember!  Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton … (Arany János) Oh ez ám a ritka kedves ember …(Tolnai Lajos) –13 <Buzdítás, lelkesítés kifejezésében.>  Mért nem jössz csatára? | Ily legénynek, mint te, ott van ám nagy ára. (Arany János) –14 <Enyhébb fájdalom, szomorúság, csalódottság, lehangoltság, részvét kifejezésében.> Ilyenek ám az emberek.  Hejh, mostan puszta ám igazán a puszta! (Petőfi Sándor) Keserves ám így az élet … (Móricz Zsigmond) –15 <Rosszallás, megrovás kifejezésében.> Tudjuk ám, hogy te is ott voltál.  A Sándor sógor úr is ugyan rossz helyt tapogatózik ám. (Tolnai Lajos) –16 (gúnyos) <Az elhangzott állítást állító alakban, látszólag erősítő, valójában tagadó közlés nyomósítására.> [Jó gyerek ez a Pista.] – Az ám, majd megölte az apját! –17 (ritka) <Kiemelt alany, tárgy, határozó v. igekötő után.>  Bátya, felém sem jösz, idehagysz túlon-tul, Meg is ám halhatnék tőled rokonomtul. (Arany János) –18 (ritka) <Mellékhangsúlyos szó után.>  No kutya török, – … – most ám rajtad a sor! (Gárdonyi Géza) Mi ám nem vagyunk gazdagok! (Ambrus Zoltán) Magyarázza, hogy én ám lopni akartam, de őt ám nem lehet becsapni. (Kosztolányi Dezső)
2. (bizalmas) <Felszólító, tiltó mondat nyomósítására, annak kifejezésére, hogy a cselekvésre felszólított személy ne keressen kibúvót, ne mentegetőzzék, hanem mindenképpen, akár akadályok leküzdése árán is tegyen eleget a felszólításnak:> igazán. De elgyere ám! Aztán megnézd ám a színdarabot (a filmet). Aztán el ne menj ám hazulról!  Tyúk anyó, … Jól megbecsűlje kend magát, Iparkodjék, ne legyen ám Tojás szűkében az anyám. (Petőfi Sándor) Te, aztán elgyere ám holnap. (Ambrus Zoltán)
3. <Nyomósító ismétlésben, főleg rövidítve ismételt tag erősítésére.>  Tudjuk hányat vert az óra, Tudjuk ám! (Petőfi Sándor) Ha mög nem lössz az igazság, elmögyünk a fustéllyal! … – El ám, de el. El biza! – kiabálták a mocskos betyárok. (Móricz Zsigmond) –31 <Párbeszédben, vmely állítást megerősítő feleletben.> ® Úgy ám. [Szörnyű meleg van itt.] – Az ám.
4. <Eldöntendő kérdésre adott felelet nyomósítására, a mondat záró szavaként, rendsz. annak kiemelésével, hogy a felelet magától értődő v. hogy a szóban forgó állásfoglalást nagy meggyőződéssel, nagy lelkesedéssel képviseli a felelő:> de még mennyire …; meghiszem azt (, hogy…). [Van már lakástok?] – Van ám! [Eljössz?] – El ám! [Megteszed?] – Meg ám! [Nem akar beletörődni?] – Nem ám!  Üres már a láda fia? | Üres ám. (Petőfi Sándor) A Gergő gyerek … anyját megölték. – Hát megölték? – Meg ám. (Gárdonyi Géza) Jó napot …! – Adjon Isten. No, elgyüttél? – El ám. (Tömörkény István) Hát te hordod nekem a tejet? … – Én ám. (Krúdy Gyula) –41 <De, bizony szóval nyomósítva.> De … ám: de még mennyire … [Eljössz?] – De el ám! [Nem maradsz itt?] – De nem ám! [Van-e sok borod?] – De van ám!  Ugye, eszed ágában sem volt, amit hallottál? – De nem ám! (Vas Gereben)
5. (népies) Az ám: <annak kifejezésére, hogy vmiről megfeledkezett a beszélő, s vkinek a figyelmeztetésére hirtelen ráeszmél a mulasztásra, a tennivalóra v. érdeklődni kezd az elfelejtett dolog iránt, az illető személy sorsa iránt.> [Hát a lovakkal mi lesz?] – Az ám! Csapd ki őket legelni!  Emlékszel-e még, mikor a bolond grófodat kísérted? – Az ám, vajon mi lett aztán belőle? (Mikszáth Kálmán)
B. <Érdeklődést keltő, érdeklődést fokozó, az előadást élénkítő szóként, közvetlenül az állítmány v. a mondat értékű szó után.>
1. <Elbeszélésben, az esemény váratlan, meglepetésszerű voltának kiemelésére:> íme …, nini … Kis idő múlva látja ám, hogy … Egyszer csak érzi ám, hogy …  Egyszer aztán a Maros-toroknál belefordulnak a Tiszába. Most már lapátol ám mind a két legény keményen, mert itt a két víz sodra veszekszik egymással. (Tömörkény István) –11 <Párhuzamos szerkezetben, ismételve.>  E szóra a vörös barát … csak eltépi ám szőrkötelét, csak földhöz vágja ám a kámzsát, … csak fejére teszi ám süvegét. (Eötvös Károly)
2. <Párbeszédben, kiegészítendő kérdés rövidített ismétlésére, főleg kérdő névmásának v. kérdő határozószavának megismétlése után, a kérdés nyomósítására, az érdeklődés fokozására, a felelet késleltetésére.> [Mit hoztál?] – Mit ám?! Találd ki!
3. Igen ám: <de, csakhogy kötőszóval bevezetett korlátozó értelmű mondat előtt, a fordulat váratlanságának kiemelésére.> Igen ám, de van egy bökkenő.  Igen ám, csakhogy mit csináljanak most [a podoliniak] –, … az átaludott száz esztendőkkel? (Krúdy Gyula) A földesurak …, talán hogy megszabaduljanak tőle: állásba helyezték el. Igen ám, de beleszeretett Isaák Gáspárnak nevelt leányába … Az Isaákok ugyanis az ezerholdasok közé tartoztak. (Móricz Zsigmond)
4. <Feltételes mód ige után, a szándék és a cselekvés közti különbség kiemelésére; de, csakhogy kötőszóval bevezetett korlátozó, tagadó értelmű mondat előtt.> Szólna ám, de a félelemtől nem tud. Menne ám, de meg se tud moccanni.
C. (kissé választékos) <Beleegyezés, hozzájárulás, megengedés kiemelésére, rendsz. a mondat élén, ritkábban a mondat belsejében az állítmányi rész előtt; főleg felszólító módú igével kapcsolatban.>
1. <Gyak. önálló mondatban, annak kiemelésére, hogy a beszélő v. író helytelennek tartja ugyan a szóban forgó cselekvést, elhatározást s valószínűnek, lehetségesnek tartja, hogy kellemetlen következményei lesznek, de nem szegül ellene:> hát jó; nem bánom (, de a felelősség nem engem terhel érte). Ám legyen! Ám lássa (, mire megy vele)! Ám lássad (lásd): a te dolgod, nem bánom, ha megteszed, hogy megtetted.  Ám lássad, ha asszonyra bíztad az asszonyt! (Jókai Mór) Ám lássa az öreg! hogy hogyan mászik ki a csávából! (Gárdonyi Géza) –11 <Felszólítást, akarást kifejező feltételes mellékmondat után.> Ám legyen: megteszem, megmondom ugyan, de a felelősség nem engem terhel érte.  Beszéljen világosabban. – Ha úgy kívánja, ám legyen. Fia megcsókolta Lizi szobaleányt. (Vas Gereben)
2. (kötőszó-szerűen <Megengedő értelmű főmondat bevezető szavaként; e főmondat gyakran a mellékmondat után következik:> nos hát.  Hogy véd meg a máglyán istened, ám lássa! (Arany János) No, ha nem restelli … ám mutassa fel [a császár üzenetét.] (Mikszáth Kálmán) –21 (ritka) <Jelentő módú igével helytelenített esemény, magatartás természetes következményének bevezetésére:> hát (akkor) … (, de …)  Ha … a számtalan bálványisten ezer szemeivel elnézheti, hogy védőik elhulljanak, ám el fognak hullani, s ők lássák, ki védi meg őket tovább. (Jókai Mór)
3. (kötőszó-szerűen) (ritka) <Ellentétes mondat első helyen álló, megengedő értékű tagmondatában, rendsz. e tagmondat élén, annak kifejezésére, hogy a beszélő v. író nem ellenzi a tagmondatban kifejezett gondolatot.>  Ám terjessze a hatalmos Nyelvét, honját, istenit! | … De kis fajban … Költő az legyen, mi népe. (Arany János) –31 (ritka) <Kiemelt alany, tárgy v. határozó után.>  Akkor is ám kérők hada gyűlt miattad, …| De te, gyermek-özvegy, Szigfrid után sirtál. (Arany János)
II. kötőszó (választékos, főleg költői, szónoki stílusban) <Gyak. önálló mondatok, mondatkapcsolatok, szorosabban összefüggő mondatokból álló csoportok kapcsolására, a második, ill. utolsó helyen álló mondatban, mondatcsoportban, főleg a mondat élén, ritkábban belsejében, az állítmányi rész előtt.>
1. <Megszorítást, ellenvetést tartalmazó mondat bevezetésére:> azonban, de, ámde, csakhogy. Igazad van, ám elfelejted, hogy …  Őket ugyan nem távolság tiltotta Egertől: Egy rövid óra elég nyargalva elérni tövéhez, Ám veszedelmekkel borzasztók útai. (Vörösmarty Mihály) Lassú munka az ilyesmi … Ám kell, hogy mindennek vége szakadjon egyszer, s a kővel is megtelt végre a hajó. (Tömörkény István) A kormányok azóta óriási átalakuláson mentek át, de még mindig túlsok bennük az uralkodói allűr. Ám ez csak idő kérdése. (Móricz Zsigmond) –11 <Kétféle érzéklés szembeállításában:> de, ámde, azonban.  Hegyen völgyön viszi a ló … Hallja körme csattogását A vad székely és a csángó, Ám a lovat és lovagját Élő ember nem láthatja. (Arany János) Himlők, fekélyek rútíták el az arcokat, orrok, ajkak eltüntek az ábrázatról … Az ég … sápadt volt … a kékszín eltűne róla …Ám még ez sem volt elég …, holló és farkas lepte el a városok kerületét. (Jókai Mór)
2. <Ellentétes részletek szembeállításában:> de, azonban, ámde.  Két összefolyó viz háborogva indul Míg szinbe verődik – ám csöndes azontul. (Arany János) –21 <Az akarat, szándék és a cselekvés közti különbség, ellentét kifejezésére.>  Felállt, hogy hirtelen dühében ököllel leüsse, összetörje … Ám a másik percben lenyelte dühét. (Móricz Zsigmond) –22 <Felszólítás és tiltás szembeállításában.>  Menj török és mondd el, mint vendégelnek Egerben: | Ám soha … Hírrel Egert ne zavarjátok. (Vörösmarty Mihály) –23 <Állítás és felszólítás ellentétes szembeállításában.>  Ki mondta Dobónak Hogy …harcot tápláljon örökké? | Nem maga villongott-e, midőn szép frígy vala köztünk? | Ám ha vitéz, most álljon elő. (Vörösmarty Mihály) –24 <Hatás, következmény ellentétes szembeállításában.>  Nem szólanak nagyot [az ágyúk] … Ám minden lövéskor dűl az ember sorra. (Arany János)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi