amarra
amarra határozószó, mutató
1. <Az arra szóval szemben, mint annak hangsúlyozott, helyesbítő v. ellentétes párja:> tőlem, a beszélőtől távolabb fekvő másik hely felé; abban a másik irányban; azon a másik irányban mutatott tájon. Mi (nem arra, hanem) amarra megyünk. Amarra egy erdő látszik.
2. <Az erre, emerre szavakkal szemben:> a távolabbinak jelzett irányban; a távolabbinak jelzett tájon, helyen; arra. Nem erre jön a szekér, hanem amarra megy. A község nem erre van, hanem amarra. Valami amarra világosabb volt, … odament s fölvette. Papírzacskó volt. (Gelléri Andor Endre) || a. (átvitt értelemben) Arrafelé, a tárgytól arra eltérve. Előlépve, elkanyargatá erre meg amarra szokott törvényes stílusban beszédét. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Erre, amarra: <enyhe szitkozódásokban a szitok tréfás helyettesítésére>. Láncos lobogós teringette! Aki erre amarra áldotta: mi bajod hát, beszélj! (Jókai Mór)
