amellett
amellett [amellett] határozószó, mutató
1. (főmondatbeli utaló szóként, a mellékmondat tartalmára rámutatva) A mellékmondatban közelebbről részletezett felfogás, vélemény, terv mellett. Mindenki amellett volt, hogy az áruló bűnhödjék. Amellett nyilatkoztam, amit a javaslat előterjesztett.
2. Azonfölül még, hozzá még. A rádió tanít s amellett szórakoztat is. Tűrhetetlenül hangoskodott, s amellett nem is volt igaza. –21 (főmondatbeli utaló szóként hogy-gyal kezdődő mellékmondat előtt) A mellékmondatban jelzett történésen, folyamatos, körülményen felül; nem elég …, nemcsak. Amellett, hogy nem volt igaza, még fenyegetett is.
Szóösszetétel(ek): mindamellett.
