amoda
amoda határozószó, mutató
1. <Az oda szóval szemben mint annak hangsúlyozott, helyesbítő v. ellentétes párja:> tőlem, a beszélőtől távolabb eső másik helyre v. irányban. Ne oda menj, hanem amoda. Oda tesszük a könyveket, amoda pedig a folyóiratokat.
2. <Az emide v. ide határozószóval szembeállítva:> a távolabbinak jelzett helyre v. irányban; oda. Amoda tedd a seprűt, ne ide! Miért nézel ide? – Amoda nézz! Egyik ide, másik amoda szaladt ijedtében. Kacsintásod, hej, szapora, Hol emide, hol amoda. (népköltés) Hol ide tett valamit, hol amoda. (Mikszáth Kálmán)
3. (tájszó) <Rendsz. más határozóval együtt:> amott. Amoda át ¬. Amoda a szentképnél kellett volna letérni. (Jókai Mór) Amoda messzebb alkudik a nyolcadik kocsinál. (Tömörkény István)
4. (átvitt értelemben, ritka) … ide, … amoda: <annak jelölésére, hogy mindegy, a szóban forgó dologgal mi történik:> … ide, … oda. Már szerződés ide, szerződés amoda! én nem látok más menekedést. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): imide-amoda.
