analfabéta
analfabéta [n-a] főnév ..tát, ..tája
1. Írni-olvasni nem tudó személy, kül. felnőtt. Csökkent az analfabéták száma. Csécsén még 1930-ban is volt 30 analfabéta. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Vmihez egyáltalán nem értő, vmilyen vonatkozásban teljesen járatlan ember. Én ehhez analfabéta vagyok. Teljesen analfabéta a zenéhez.
2. jelzői használat(ban) Olyan <személy, közösség>, aki, amely nem tud írni-olvasni; írástudatlan. Analfabéta felnőttek, tömeg.
3. jelzői használat(ban) Analfabéta tanfolyam: olyan t., amelyen felnőttek írni-olvasni tanulnak.
analfabétaság.
