annál
annál névmás és határozószó, mutató
I. névmás, mutató Az az [1]-nál ragos alakja. Ld. az [1].
II. határozószó, mutató
1. (középfokú melléknév v. határozó előtt) <Összehasonlításra, viszonyításra, a beszédhelyzetre támaszkodva, a megelőző mondat tartalmára visszamutató szó:> az előzményekhez viszonyítva, az előzmények következtében fokozottabb mértékben. Annál inkább; annál jobb(an); annál kevesebb; annál kevésbé; annál több. [Nem mehetek, mert fáj a fejem.] – Annál inkább gyere, a jó levegőn elmúlik. Nem tanult egész télen, annál jobban nekifeküdt most, annál többet tanul most. Nem sietett, azt hitte, ráér, annál gyorsabban kezdett futni, mikor meglátta a berobogó vonatot. Alig van pénze; annál szebb, hogy mégis segíti a rokonait.
2. <A mellékmondatban szereplő minél v. (népies) mennél, esetleg mentül vonatkozó határozószóra utaló főmondatbeli mutató szó, viszonyító mondatokban:> a mellékmondatbelihez viszonyítva arányosan nagyobb mértékben. Minél korábban, annál jobb. Minél inkább kérik, annál makacsabb. Minél messzebb haladok Annál mélyebb a sötétség. (Arany János) Azon járt az esze, hogy a maga gazdája miként lehetne. Minél jobban gondolkozott, annál jobban odajutott, hogy sehogy. (Tömörkény István)
