apellál
apellál [ë] tárgyatlan ige -t, -jon, (régies) appellál [ë] (választékos)
1. Vmire apellál: vmely elvre, szellemi v. erkölcsi értékre, érzelmi tényezőre nyomatékosan hivatkozik, azt emlegeti, hogy ezáltal vmely célt elérjen, v. vmely eljárás helyességét bizonyítsa. Vkinek a becsületére, érzelmeire, jó szívére apellál. A kulákság megkísérli, hogy a „közös paraszti érdekekre” apelláljon. Édesanyám … a kezében levő varrást magasra tartotta, mintha önkéntelen igazságra apellálna. (Móricz Zsigmond) || a. Vkire apellál: rá mint tekintélyre hivatkozik; tanúul, döntőbíróul hívja fel vminek az igazolására. Rám ne apellálj, én nem tudok semmiről.
2. Vkihez, vmihez apellál: <kérésével, panaszával, tiltakozásával> hozzá fordul. A józan észhez apellál. Sérelme ellen a közvéleményhez, a néphez, a nemzet vezetőihez apellál. Mivel az eset épen ellenkező, apellál a Kritikai Lapokhoz, döntsék el e kérdést. (Arany János) || a. (jogtudomány, régies) Vkihez fellebbez. Apellálok az ítélet ellen. Tovább keresi az igazát, apellál. Jóravaló prókátor az első ítélettől meg nem ijed; hanem appellál. (Vas Gereben)
apellálás; apelláló.
