1. Vkit, vmit folytonosan, huzamosan, kitartóan, gondosan ápol (1–3); gondját viseli vkinek, vminek. Ápolgatja a kezét, a szemét, a virágait. Nagy szeretettel ápolgatta az unokáját. A kis tarka madárt kézre kapták. Nem bántották, szépen ápolgatták. (Faludi Ferenc) Úgy, kis babám: – te a virágokat ápolgasd. (Vörösmarty Mihály) Emelka itt ül ágyam mellett, s ápolgat. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Főként érzést, emlékképet> magába zárva szeretettel ápol (4, 5, 5a); fennmaradására kitartóan, állandóan ügyel. Ápolgatja a szabadság eszméjét. Régóta ápolgatta azokat az eszméket, melyeket az új lap megtestesített. Hazájok szerelmét, | ezt az örök mécset | …, ápolgaták szentül. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, ritka) Vmit nem állandóan, nem teljes mértékben, csak úgy néha-néha, esetenként ápol (5). Egy darabig még ápolgatta a barátságukat.
ápolgatás; ápolgató; ápolgatott.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.