apostol
apostol főnév -t, -ok, -a
1. (vallásügy) <A keresztény hit tanítása szerint> Jézusnak azon tanítványai közül vmelyik, akiket tanítása hirdetésére ő maga választott ki, elsősorban a tizenkét tanítvány egyike. Péter, Jakab, János apostol; az apostolok oszlása. Ez a nyelv hát az a megérthető, Melyen beszéltek az apostolok? (Madách Imre) Tizenkét vén Apostolok … | hirdetik, hogy nem okos dolog | bűnben halni meg. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) Vminek az apostola: az a személy, aki vmely rendsz. nemes eszme v. ügy érdekében lelkesen, buzgón működik. A béke apostola; a színjátszás apostola. A drága magyar nyelvnek apostolai mai napig éhen hullanak el. (Vas Gereben) Az emberiségnek volt-e apostola Kit meg nem kövezett? (Tompa Mihály)
Szólás(ok): (tréfás) (Az) apostolok lován: gyalog.
apostolság.
