április
április főnév -t, -ok, -a (rendsz. egyes számban) (régies) ápril
A naptári év negyedik hónapja. Április eleje, közepe, negyedike, vége; április hava; április hó, hónap; áprilisban, április havában v. hóban. Április, április, … Szeretlek én téged, – a föld akkor kapja A langyos, csillogó, locsogó esőket. (Tóth Árpád) A mocskos ősz sötét | párázatán idéztem a tavaszt, | az áprilist. (Kosztolányi Dezső) || a. Az elmúlt v. az ezután következő ilyen hónap. Április óta történt; áprilisra várható. || b. (népies) <Főleg csúfoló mondókákban:> április bolondja: április elsején becsapott, bolonddá tett ember.
Szólás(ok): áprilist járat vkivel: (főleg április elsején) becsap, bolonddá tesz vkit.
áprilisi.
