apród
apród főnév -ot, -ja
1. (történettudomány) <A középkorban> az uralkodók, főurak belső szolgálatában levő v. nevelkedő nemes ifjú. Fejedelmi, királyi apród. Aranyos apródok, mind ifjú növendék, Hercegek és grófok fiai legtöbben. (Arany János) A nézőtéren nemesek, polgárok, … testőrök, apródok. (Ambrus Zoltán) || a. (történettudomány) Lovag, várkapitány mellett nevelkedő, fegyverhordozó ifjú. Szondi két apródja.
2. (irodalmi nyelvben) Vkinek híve, követője. Ha … alkotványt [= alkotmányt] … hűn pártol, … akkor nemcsak embere vagyok, de szívesen apródja. (Széchenyi István) Most Széchenyinek hű apródja, Régebben ellensége volt. (Gyulai Pál)
Szóösszetétel(ek): hadapród.
apródi; apródság.
