áraszt
áraszt tárgyas ige -ott, árasszon
1. (választékos) <Vizet, könnyet> áradni (1–2) késztet. Halál, ez az a szó, mely annyi könyveket [= könnyeket] Áraszt. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. <Vmilyen hőmérsékletű levegőt, fényt v. szagot> folyamatosan nagy tömegben v. nagymértékben bocsát ki magából. Fényt, hideget, illatot, meleget, szagot, világosságot áraszt. A magas fehér cserépkályha kellemes meleget áraszt. (Gárdonyi Géza) Gyönge borszagot árasztott. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben) Vmit áraszt vkire, vmire: <lelki v. anyagi javakat> folyamatosan és bőven ad, gazdagon oszt vkinek, vminek. Áraszd reánk áldásodat, kegyelmedet! || a. (átvitt értelemben, választékos) Vki áraszt vmit: vmely lelki tulajdonság nagymértékben sugárzik belőle. [Az asszony] szelídséget árasztott és meghittséget is, mint egy galamb. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: eláraszt; kiáraszt; megáraszt; túláraszt.
árasztás; árasztó; árasztott.
