ártér
ártér főnév
1. <Patakok, folyók mentén> az a (lapályos) terület, amelyet az árvíz el szokott önteni. ® Nyílt ártér; a Tisza egykori széles ártere. || a. (átvitt értelemben) Ártér a világ, ártér Magyarország | véres iszappal. (Babits Mihály)
2. (műszaki nyelv) <Szabályozott, töltéssel ellátott patakoknak, folyóknak rendes partja és a kissé távolabb emelt töltés között> az a terület, amelyet magas vízálláskor elönt a víz. Az ártér füve már rozsdaveres s a nyáron át kiszáradt iszaphomokot valami nedvesség köti egymáshoz. (Tömörkény István) || a. (műszaki nyelv) <Szabályozott, töltéssel ellátott folyók mentén> az a lapályos terület, amelyet az árvíz elöntene, ha a töltések, gátak nem védenék. || b. (földrajz) Magasparti ártér: az a nyílt ártérnél nagyobb terület, amelyet a szabályozott folyó gátszakadáskor azért önt el, mert vizének általános szintje a töltések közé szorítás folytán emelkedett.
árteres; ártéri.
