átáll
átáll [t-á] tárgyatlan ige
1. (ritka) Vhova átáll: vmely más helyre, kül. más csoportba áll, rendsz. kettő közül a másikba, az ellenkezőbe, mint ahol eddig volt. Átáll (a napsütés elől) az utca másik oldalára; átáll a mi csoportunkba.
2. (átvitt értelemben) Eddigi álláspontját v. pártját elhagyja, s vmely másikhoz, rendsz. az eddigivel ellenkezőhöz csatlakozik; átpártol. Átáll vkihez, vmely párthoz v. pártra. A katonák egy része átállt a felkelőkhöz. Muzsikaszó mellett úgy átáll a kuruc a királyi zászlóhoz, hogy maga sem veszi észre. (Jókai Mór) Csak úgy kaphatott hivatalt, ha egészen átáll a németekhez. (Tolnai Lajos)
3. (átvitt értelemben) Az eddigitől eltérő, más rendbe kerül; átszerveződik. Vmire átáll: vmely célra átszerveződik; vmire áttér. Iparunk átállt a tervgazdálkodásra. Mezőgazdaságunk átállt a nagyüzemi termelésre. Ha az újítás beválik, az üzem egész munkarendje átáll. || a. (átvitt értelemben) <Személy> vminek az átszervezésével kapcsolatban áttér vmire. Mi még nem álltunk át az új módszerre.
átállás; átálló; átállt v. átállott.
