átkiabál
átkiabál ige
1. tárgyatlan Úgy kiabál, hogy hangja átjut vhova v. vhonnan; kiabálva átszól. Átkiabál a szomszédba; átkiabál a szomszédból; átkiabál az anyjának. Átkiabáltak hozzám a túlsó partról.
2. tárgyas Ilyen módon kiabálva mond vmit. Gorombaságokat kiabált át.
3. tárgyas (ritka) <Vmely időt> állandó, folytonos kiabálással tölt el. Átkiabálja az egész éjszakát.
átkiabálás; átkiabálgat; átkiabáló; átkiabált; átkiabáltat.
