átkozott
átkozott melléknév és főnév
I. melléknév -an v. (átvitt értelemben) -ul; -abb
1. Olyan <személy, dolog>, akire v. amelyre átkot mondtak; akit, amelyet megátkoztak. Átkozott legyen még az anyja is. Átkozott legyen minden lépése! Átkozott légy, piros lány, Borod méreg, te sárkány. (Vörösmarty Mihály) És átkozott költők … hiába énekelnek. (Radnóti Miklós) || a. (vallásügy) Legyen átkozott: legyen kiközösítve az egyházból. || b. Olyan, amit sokan gyűlölnek. Átkozott az emléke. Respublica … Köszöntelek a távolból előre! Most hódolok, midőn még messze vagy, Midőn még rémes átkozott neved van. (Petőfi Sándor)
2. Olyan, amiben v. ami miatt minden szinte szükségszerűen rosszá válik, v. minden rossz és javíthatatlan; amiből az ember nem tud kivergődni. Nem tud elkerülni erről az átkozott helyről. Nem tudok szabadulni ettől az átkozott hibámtól. A szegénység … valóságos gúlát emel a szegény fölé … végül már ki se tud lépni a szegény a maga átkozott bűvköréből. (Móricz Zsigmond)
3. <Indulatos beszédben:> olyan <személy>, akitől sok rossz v. csak rossz származik; gonosz. Átkozott asszony; átkozott gazfickó. És hogy hazug vagy, átkozott, … Kardommal azt fejedre felrovom. (Vörösmarty Mihály)
4. (túlzó) Sok bosszúságot, felháborítóan kellemetlen érzést okozó <dolog>; gyalázatos. Az az átkozott ablak; az az átkozott töltőtoll; átkozott história!; átkozott egy muzsika!; átkozottul: szinte elviselhetetlenül. Átkozottul csíp ez a paprika. Nem kell meginnom ezt az átkozott medicinát, amit az orvos rendelt? (Jókai Mór)
5. (tréfás) <Méltatlankodással vegyes elismerés kifejezéseként> Átkozott tréfákat tud kieszelni. Mily szilajon nyargalt el előlem Sára! Átkozott kis teremtés! (Kemény Zsigmond) Átkozott Ovidius! – nevetett a báró. (Mikszáth Kálmán)
6. <Indulatosan túlzó fokozás kifejezésére:> szerfölött nagy. Átkozott lármát csaptak; (tréfás) átkozottul: szerfölött nagymértékben. Átkozottul megvénültél huszonnégy év alatt. (Petőfi Sándor)
7. (bizalmas) Nincs egy átkozott garasa v. vasa se: semmi pénze sincs. Egy kvietált hadnaggyal szököl …, akit apja anyja elvert, egy átkozott garasa sincs. (Jókai Mór)
8. határozói használat(ban) (túlzó) Átkozottul. Átkozott nagy munka; átkozott rossz szerszám; átkozott szép asszony; átkozott unalmas elbeszélés. Átkozott jó kedve van. Átkozott kevés a pénze. Átkozott sebesen jőnek. (Eötvös József)
II. főnév -at, -ja Átkozott személy. Bár férjével váltig hadakozott, De szép, igen szép volt az átkozott. (Vörösmarty Mihály) Nem jó lélek szorult az átkozottba. (Tolnai Lajos)
