átront
átront ige
1. tárgyatlan Átront vhova: <személy> a közbeeső akadályon áttörve beront vhova. Átrontott hozzánk; átrontott a másik szobába. Daczosné asszonyom … átrontott a szomszéd urához. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan (irodalmi nyelvben) Átront vmin: <ember v. áradat> vmely akadályon nagy erővel, hirtelen, meglepetést és ijedelmet keltve áttör (5a). Egy fiatal ember rontott át a korlátokon. (Jókai Mór)
3. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Vmit áttörve (2a) tönkretesz. Amit nem tudott a kelevézével átrontani, az a gyönge nőkebel [= női kebel] volt. (Jókai Mór)
átrontás; átrontó; átrontott.
