áttörés
áttörés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában az áttör igével kifejezett cselekvés, művelet, tevékenység; az a cselekvés, hogy áttörnek vmit v. vmin.
1. Rés, hézag, nyílás törése vmi(be)n. A fal, a gát áttörése.
2. Akadályok leküzdésével történő áthatolás vmely közegen, akadályon. Áttörés az őserdőn; a gyökerek áttörése a kemény talajon; a napsugarak áttörése a ködön. Nehéz lesz az áttörés a Szeret vizén. (Kemény Zsigmond) || a. (katonaság) Az ellenség védelmi vonalának felszakítása, rajta támadó harccal való áthatolás. Hadászati áttörés: hadászatilag összefüggő csoportoknak támadással való szétválasztása; harcászati áttörés: harcászatilag összefüggő arcvonalnak betöréssel, támadással történő szétszakítása. || b. (sport) <Csapatjátékban> a támadó játékosoknak az ellenfél védelmi vonalán való áthatolása a kapu felé. Nem sikerült az áttörés.
3. (konyhaművészet) Puhára főtt élelmiszernek szitán v. sűrűn lyukacsos eszközön való átnyomása, finomítás végett; paszírozás. Bab, borsó, burgonya, spenót áttörése.
4. (ruházkodás) <Szövött anyagon, bőrön> bizonyos minta szerinti lyukasztás, ill. az így létrehozott lyukacsos minta. Áttöréssel készített gallér, terítő.
Szóösszetétel(ek): frontáttörés.
áttörési.
