átváltozás
átváltozás főnév -t, -ok, -a
Általában az átváltozik (1–2) igével kifejezett történés, folyamat; az a tény, hogy vki, vmi átváltozik (vmivé); átalakulás, mássá változás, alakulás. Lelki, testi átváltozás; a hattyú átváltozása tündérleánnyá; a hernyó átváltozása lepkévé; a tőkés társadalom átváltozása szocialista közösséggé; a víz átváltozása gőzzé; gyökeres, nagy átváltozáson megy át v. keresztül. Minden átváltozás csak valamelyes idő leforgása után lehet hasznos. (Széchenyi István) A kert is nagy átváltozáson ment keresztül. (Jókai Mór) A teljes élet harmonikus folyamat … Átváltozás mint az ebihalnál, a születésen túl már nincs. (Móricz Zsigmond) || a. (vallásügy) A misének az a része, amikor <a katolikus vallás tanítása szerint> a kenyér és bor átváltozik Krisztus testévé és vérévé. Átváltozásra csengettek.
átváltozási.
