átvitt
átvitt melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan, amit, akit átvittek (főleg az igének 1, 2, 5, 10, 11. jelentésében), rendsz. vhova. A szomszédba átvitt bútorok; gyakorlatba átvitt életelvek; a gyermekre átvitt fertőzés; (mennyiségtan) a jobboldalra átvitt tag; (kereskedelem) a pénztárkönyvbe átvitt tételek. Az átvitt holmit vissza is kell hozni.
2. (nyelvtudomány) Átvitt értelem v. átvitt jelentés: a szónak v. szókapcsolatnak nem eredeti értelme, ill. jelentése, hanem olyan, amelyet a szó v. szókapcsolat csak utólag, jelentésváltozás útján kapott; átvitt értelemben: nem eredeti, hanem olyan értelemben, amelyben a szót v. szókapcsolatot csak később, utólag kezdték használni, v. amelyben vki alkalmilag használja. A „toll” szó átvitt értelemben írásmódot, stílust jelent ebben: „az írónak jó tolla van”.
