átvonul
átvonul tárgyatlan ige
1. <Több személy v. jármű> vonulva átmegy vhol v. vhova. Az összegyűlt nép átvonult a hídon. A Szabadság térről átvonultunk a Hősök terére. A kocsik átvonultak a téren. A hajók átvonultak a téli kikötőbe. A nemesség e hely védelmével felhagyva, a Maroson már elébb átvonult. (Eötvös József) A délig összetódult néptömeg nemzeti zászlókkal átvonult Budára. (Jókai Mór) || a. (katonaság) Átvonul vhol: <nagyobb hadászati egység> szervezett rendben áthalad vmely területen. A hadsereg átvonul a hegységen, az országon.
2. (választékos) Átvonul vhol v. vhova: <egy személy> lassan átmegy vhol v. vmely helyre. Átvonul a másik szobába. Halkan átvonult a szobán. (film, színház) Átvonul a színen: lassan átmegy a közönség előtt a színpad egyik oldaláról a másikra anélkül, hogy vmit szólna. || a. (gúnyos) <Egy személy> körülményesen és feltűnést keltve átmegy vhol. Nagy zajjal vonult át a folyosón.
3. (légkörtan) <Felhő, eső, vihar> mérsékelt sebességgel és rendsz. tartós nyomot nem hagyva, áthalad vmely területen. Sötét felhők vonulnak át az égen. Időjárásunk függ attól, hogy milyen légáramlatok vonulnak át hazánkon. || a. (átvitt értelemben, választékos) Átvonul vki fölött vmi: vmely megpróbáltatásokkal terhes időszak úgy múlik el vkinek az életében, hogy nem teszi őt tönkre. Átvonult fölötte a háború vihara. || b. (csillagászat) <Égitest> észlelhető módon elhalad, rendsz. a Nap előtt. A Merkur 19 óra 50 perckor vonul át. Nem látjátok éjjelenként a nagy üstököst, mely hosszú vörös sugárokkal az ország fölött átvonul? (Eötvös József) || c. (1945 után) <Mesterséges bolygó v. hold> a Föld vmely pontja fölött elhalad. A harmadik szovjet mesterséges hold többször átvonult Budapest fölött.
4. (átvitt értelemben) <Út> vmely területet átszelve hosszában kiterjed; átnyúlik. Fontos utak vonulnak át a Kárpátok gerincén. A téren hosszú, csavargós utak vonulnak át. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben, ritka) <Arcon vmely érzés v. annak nyoma> egy pillanatra láthatóvá válik. Vonásain egy árnya a gúnynak vonult át. (Jósika Miklós) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Gondolat, emlékezet, érzés vkinek a lelkében, elméjében, szívében> hirtelen felmerül és többé-kevésbé tudatossá válva eltűnik. Egész sorsa átvonult elméjén. Az emlékek újra átvonultak a lelkén. Jósika szívén éles fájdalom vonult át. (Jósika Miklós) Kedves ábránd langy fuvalma Vonult át a lelkemen. (Reviczky Gyula)
átvonulás; átvonuló; átvonult; átvonultat.
