autonómia főnév ..iát, ..iája (régies írva: autonomia is)
1. (politika, közigazgatás) Vmely intézménynek, szervezetnek, közösségnek az a joga, hogy belső ügyeit más hatóságtól függetlenül, saját törvényei, (szabály)rendeletei, rendtartása stb. szerint – választott vezetői útján – maga intézi; önkormányzat(i jog). Egyesületi, egyetemi, egyházi, nemzetiségi autonómia; kulturális autonómia; autonómiát ad, kap, kér, követel; megnyirbálják az autonómiáját. A természetes körére szorult centralisatio és az egyének szabadságát, erejök kifejlését biztosító autonomia – ime Eötvös államának két sarkköve. (Péterfy Jenő) A kor jelszava az „önrendelkezési jog”, az autonómia. (Móricz Zsigmond) || a. (közigazgatás) Ezzel a joggal rendelkező közigazgatási egység. Községi, megyei, városi autonómiák.
2. (tudományos) Vminek az autonómiája: vminek az a jellege, hogy sajátos alkata, belső törvényszerűségei önálló létet biztosítanak neki. A pedagógiának mint tudománynak az autonómiája.
3. (filozófia) <A Kant-féle filozófiában> az észnek az a képessége, amelynél fogva önmagának szab erkölcsi törvényt.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.