avult
avult melléknév -an, -abb
1. (tájszó) Olyan <tárgy>, amely anyagában pusztul, romlik, megrongálódott, tönkremenőfélben van hosszas használat v. állás (2b) folytán; nyűtt. Avult cipő, ruha, szerszám. Szegényes kis lak volt, avult, kopott bútorokkal, de tisztán tartva. (Jókai Mór) Úgy jött, ahogy a munkában volt: kurta, avult rongyos szűrben, kopott fekete báránybőr süvegben. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka, régies) Régi, idejét múlt <irat>. A padláson … vén ládákban avult írások porladtak. (Babits Mihály)
2. (választékos) A szokásból, divatból, használatból kikopott, idejétmúlt v. divatjamúlt. Avult módszer, nézetek, stílus, szó, szokás. Ránk nézve mindkettő, Zrínyi és Gyöngyösi, avúlt régiség. (Arany János)
avultság.
