azon [1]
azon [1] névmás, mutató és határozószó
I. névmás, mutató
I. (melléknévi, főleg a névutó kétszeri használatának elkerülése végett, gyak. főmondati utaló szóként; ragozhatatlan)
1. (régies, hivatalos, irodalmi nyelvben) A beszélőtől, a beszédhelyzettől távolabbra levő, régebbi, régebben említett; az a …, azok a … stb. Azon idő alatt; azon események után. Azon iratok mind elvesztek. Azon vádak sem állnak fenn, hogy … Ezek azon pontok, melyekről külön kell szólnunk. Azon esetben, ha te meg nem jelensz, velem kíván megküzdeni. (Jókai Mór) [A parasztok] azon ürügy alatt, hogy … kutyáikat csitítják, kiállnak a kapuk elé. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Ugyanaz (, mint a szóban forgó). A gyengébbje [a fecskéknek] még azon éjszaka is ott hált. (Tömörkény István) || a. Ugyanaz, ugyanolyan. (népies) Azon jókat!: <válaszként jókívánságra, üdvözlésre:> hasonló jókat kívánok; azon módon: úgy, ahogy előbb (volt); ugyanolyan v. nagyon hasonló állapotban, helyzetben; azon ültő helyében: anélkül, hogy felállt volna. [A bíró] a rendetlent … azon álló helyben jól helyben is hagyta. (Vas Gereben) Hozta ismét azon módon, szépen összehajtogatva [a kabátot]. (Jókai Mór) [A sorsom ellopója.] Fiatal volt, holott miként én, Taposta harmincharmadik Évét … Én is ott voltam tönkreverten, Idegen koldus azon arccal, Korral S ő élettől mámorosan. (Ady Endre)
II. (főnévi) -t (elavult) Az. Minden … gondolatja a haza, S nemzet körül forog, – s azonnak A fénye … Egyetlen egy … kívánsága Éltének. (Kisfaludy Sándor) Kedves-e a föld Annyira, hogy nem mást, csak azonnak nézd feketéjét? (Vörösmarty Mihály)
II. határozószó (a mutató érték bizonyos fokú háttérbe szorulásával)
1. (régies) <Nyomósító értékkel:> teljesen, egészen. A nyomok még azon frissek.
2. <Határozó előtt nyomósító értékkel:> éppen úgy, ugyanolyan mértékben, ugyanúgy (ahogy van v. volt, ahogy szokott lenni). Azon forrón itta meg a teát (ahogy kitöltötte). Azon melegen ette a levest, nem várta meg, míg kihül. Lefeküdt azon piszkosan, ahogy hazajött. Levetkőzött, s azon pőrén v. pucéron tornázni kezdett. Azon sárosan bejött. Azon véresen rohant haza. Azon vizesen kiment, csoda, hogy nem hűlt meg. Azon lovag-palástosan, Öblinti a nők tálát, csuprait. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Egyszer csak előterem Miska kocsis, azon szurtosan és borzasan, ahogy máskor szokott lenni. (Jókai Mór) Kilép a vízből … S azon meztelenen nyargal a nyomokon a pécsi út felé. (Gárdonyi Géza) –21 <Állandósult szókapcsolatokban határozó előtt:> azon frissiben ¬; azon melegében ¬; azon nyomban: késedelem nélkül, azonnal.
Szóösszetétel(ek): egyazon; mindazon.
