azonosít
azonosít tárgyas ige -ott, -son; -ni v. -ani
<Két dolgot v. személyt> azonosnak, egyezőnek, egy(enlő)nek, közösnek tart, vall, ismer el. Elveimet azonosítom a tieiddel. A párt politikáját azonosítjuk a kormányéval. Hiba, ha a rossz tisztviselőt azonosítjuk a hivatallal. Azonosítom magam népemmel. Édesanyám a testi szennyet azonosította az erkölcsivel. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) <Két dolgot> azonosságuk szempontjából összehasonlít, összevet. Az aláírásokat azonosították, és megállapították, hogy egy kéztől származnak. || b. A legszorosabb, szerves kapcsolatba hoz, abban levőnek lát, vél vkit, vmit vkivel, vmivel. Engem ne azonosítsatok ővele! Személyem némileg a közüggyel azonosítva lőn. (Széchenyi István) || c. Azonosítja magát vkivel v. vmivel: együtt érez, egyetért vele, (magatartását, nézeteit) elfogadja, helyesli, magáévá teszi. Nem azonosítom vele magam. Ezzel a felfogással minden tekintetben azonosítja magát. Azonosítottam magam édesanyám akaratával. (Móricz Zsigmond)
azonosítás; azonosítható; azonosító; azonosított; azonosíttat.
