I. melléknév Olyan <személy, dolog>, aki, amely áztat vmit; áztatást végző. Kendert áztató asszonyok; a fehérneműt áztató mosónő; a földet áztató eső. || a. Áztatással kapcs., vele összefüggő, rá vonatk. (mezőgazdaság) Áztató öntözés: olyan öntözés, amely arról gondoskodik, hogy a víz tartósan érje a növények gyökerét.
II. főnév -t, -ja Nagyobb tartály v. gödör, amelyben áztatni szoktak vmit. A bőrök már harmadik hete az Áztatóban vannak. || a. (népies) Tó, mocsár, patak sekély vizű része, ahol kendert és lent szoktak áztatni. Áztatóba rak; áztatóban tart vmit. A kenderföldekhez közel volt az áztató. Ejnye vajon mit szemlélhet? | … tán azt az embert, Ki amott a kendert Áztatóba hordja? (Petőfi Sándor)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.