azután
azután [z-u] határozószó, mutató és kötőszó
I. határozószó
1. Vmely előzőleg említett, az előzményekből ismert időpont, esemény v. cselekvés után; utána, később, aztán (I. 1). Előbb eszünk, azután iszunk. Na és azután mi lesz? Mi lett azután belőle? A szomszéd előbb kér, de azután sürget, Azután parancsol, azután fenyeget. (Arany János) Éji zenét adott először itt bent a városban …, azután kivitte az egész cigánybandát a Vághoz. (Mikszáth Kálmán) –11 <Időt jelölő szóval, kifejezéssel kapcs.:> annyi idővel később, amennyit e kifejezés megjelöl. Két nappal, egy órával azután: két nap, egy óra múlva. –12 <főmondatbeli utaló szóként, hogy v. miután kötőszóval kezdődő mellékmondat tartalmára rámutatva> a mellékmondatban jelzett esemény, történés után. Azután, hogy ezt megtudtam, másként vélekedtem a dologról. Ez azután történt, miután utóljára találkoztunk. (Az azutánt közvetlenül követő miután helyett hogy használandó.) || a. A beszélés ideje után, (valamikor) később. Majd elmondom azután. Ne jajgass, majd megkapod azután! || b. <Az időbeli egymásutániságnak elhomályosult, lazább, általánosabb jelölésére:> majd, pedig, majd … pedig. Egy darabig töprengett, azután rájött, hogy … Minden csendes volt; úgy tíz óra tájban azután megindult a lővöldözés. Add csak be a kérvényt, mi azután továbbítjuk!
2. <Időbeli és térbeli v. csupán térbeli sorrendre vonatk.:> közvetlenül azt követőleg, mögötte, rajta túl. Az utca elején emeletes házak állnak, azután kisebb villák. A falu szélén pincesor húzódik, azután a szőlők futnak a hegynek. Legelül vivék a győzelem tanúit, … Azután a síp, dob … zenge, … Azután egy őrhad; azután a gyenge | … szűzek … rendje. (Arany János)
II. kötőszó
1. Aztán (főleg II. 1–2).
2. (ritka) <Lazább összefüggésben álló mondatok közt annak nyomósítására, hogy a gondolatmenetet tovább fűzzük, hogy szavainkat vmely előzményhez kapcsoljuk:> aztán (II. 3), és, meg hát. (Meg) azután nem is így akartam. (Meg) azután nincs is értelme.
azutáni.
