babér
babér főnév -t, -ok, -a v. -ja
1. A Földközi-tenger vidékén élő örökzöld fa, bőrszerű, lándzsás levele felül fényes, virága zöld, igen illatos; nálunk üvegházi növény (Laurus nobilis).
2. Ennek bizonyos ételekben ízesítőnek használt szárított levele. Tett egy kis babért a babfőzelékbe.
3. Babérkoszorú. Babérral koszorúz; babért ad, osztogat; elnyeri a babért. Vigyétek őt zenével és babérral, Esett hős, ó de harcban elesett. (Juhász Gyula) Homlokodon láthatatlanul nyílt | … a bánat és babér. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Elismerés, diadal, dicsőség. Nem terem neki v. számára babér; ® megpihen babérain; ® nyugszik babérain; ® pihen babérain; babérokra tör; írói babérokra vágyik v. pályázik; babért arat. Nem én tépem le homlokodról, Magad tépted le a babért. (Petőfi Sándor) A győztest megilleti a babér. (Vas Gereben)
Szóösszetétel(ek): babérág; babérerdő; babérfa; babérfüzér; babérkorona; babérliget; babérolaj.
babéros.
