bágyadt
bágyadt melléknév -an, -abb
1. <Ember v. emberi testrész> csökkent erejű, csökkent élénkségű, kissé fáradt. Bágyadt kar, szem. Bágyadt, mert alig aludt az éjjel. Bágyadt testem ily rövid pályája Elején örökre kialszik. (Csokonai Vitéz Mihály) Bocsásd vállamra bágyadt fejedet! (Petőfi Sándor) Olyan bágyadt voltam, alig álltam a lábamon. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, választékos) Lankadt, erőtlen, fáradt <dolog>. Bágyadt alkony, fény, hang, nyögés, szín. A ködön csak bágyadt fénnyel tudott áttörni a nap. A haldokló … arcán bágyadt mosoly jelent meg. (Mikszáth Kálmán) Az égbolton bágyadt … színek keverednek. (Kuncz Aladár) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Fáradtságra valló, azt eláruló. Mélán kék, komoly férfiszemeket láttam, hosszúkás, lágy vonalú arc bágyadt fehérségét. (Kaffka Margit) || b. (választékos) Erőtlen <művészi alkotás, alakítás>. Bágyadt kis írás. Egy pár bágyadt vers. Volt … egy-két énekem. | Bágyadt, … s „örömtől idegen”. (Arany János)
