bajnok
bajnok főnév -ot, -a
1. (sport) Olyan sportoló, ill. csapat, aki, amely e cím elnyerésére rendezett versenyen, mérkőzéssorozaton első helyezést ért el. Ifjúsági, kerületi, olimpiai, országos bajnok. A tavalyi bajnok is indul a versenyen. Az idén a mi csapatunk lett a bajnok. || a. (sport, bizalmas) Vmelyik sportág kiváló művelője. Az a fiatalember nagy bajnok. Akadtak más bajnokok, akik tíz játszmát vezettek egyszerre és tábla nélkül is játszottak, bemondva a lépéseket. (Karinthy Frigyes)
2. (irodalmi nyelvben, régies) Hős, kiváló katona; dicső harcos. Hunyadi volt a törökök elleni küzdelmünk legnagyobb bajnoka. A bajnokok lándzsával, karddal, szablyával vívtak. Hány bajnok hala igy, de csak a boldog leli bérét. (Kisfaludy Károly) Valami hősen elesett Bajnok sorsát nem is kivánom. (Ady Endre)
3. (átvitt értelemben, választékos) Vminek a bajnoka: az a személy, aki vmely nagy ügyért v. eszméért fáradhatatlanul küzd. Az igazság bajnoka; a tudomány fölkent bajnoka. Függetlenségünk nagy bajnokainak nevét mindig tisztelettel emlegetjük. Bem a vezérünk, A szabadság régi bajnoka. (Petőfi Sándor) Viseld, törhetlen bajnoka az idealizmusnak s az eszméknek! páncélodat diadallal. (Tolnai Lajos) Ó szép magyar fejek, ti drága – régik, | Költők, az írás büszke bajnoki. (Kosztolányi Dezső) || a. jelzői használat(ban) (ritk.) -abb (irodalmi nyelvben, régies) Vitézi, hősi magatartást tanúsító <személy>. Két bajnok úrfiak … Rabságra juttanak [= jutottak]. (Vörösmarty Mihály) Ki legbajnokabb lesz, azé legyen a lyány. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): kardbajnok; úszóbajnok; világbajnok; vívóbajnok.
