bájos
bájos melléknév -an, -abb
Olyan <személy, főleg nő v. gyermek>, akinek egyéniségében, magatartásában báj van. Bájos leányka, színésznő. A bájos, a ritka finom szellemű kis Farkas Paliné – egyet sóhajt. (Tolnai Lajos) || a. Bájt tükröző, kifejező, erről tanúskodó <dolog>. Bájos esetlenség, mosoly; bájos vidék. Bájos arcod, százszor boldog álom, A múltban s jövőben nem találom. (Kölcsey Ferenc) Örülök, hogy azt a bájos falut kaptam szülőföldnek. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): bűvös-bájos.
bájosság.
